Hiromi Uehara
Önéletrajz
Hiromi a zongorista és zeneszerző Japánban, Shizuokában született 1979-ben. Hatéves korában kezdett zongorát tanulni. A Yamaha Music School növendéke lett és zeneszerzést tanult. 1999-ben Hiromi az Egyesült Államokban a bostoni Berklee College of Music főiskolán folytatta tanulmányait. 2003-ban Telarc kiadónál megjelent „Another Mind” című első albumával robbant a köztudatba, melynek producerei Ahmad Jamal és Richard Evans voltak. 2007-ben a legendás zongoristával és mentorral szerepelt Tokióban. A koncert felvétele Chick „Duet” című albumán jelent meg 2009-ben és ezzel Hiro még nagyobb ismertségre tett szert.
Hiromi együtt dolgozott a basszista Stanley Clarke-al a Stanley Clarke Trio formációban "Jazz in the Garden" albumon Lenny White dobossal. 2011-ben Hiromi együtt játszott a The Stanley Clarke Band zenekarral. A zenekar a legjobb kortárs jazz albuma kategóriában megnyerte az 53. Grammy díjat. 2011-ben kiadta a "Voice" című albumát. A trióban a veterán basszusgitárossal Anthony Jackson-al és Simon Phillips dobossal szerepelt. 2013-ban jelent meg a "MOVE" című albuma, melynek tagjai megegyeztek a „Voice” projekt tagjaival. Az album alaptémája az „idő egy napban”, magyarázta „felébredsz, dolgozni mész és pihensz. Az album olyan, mint egy nap filmzenéje.”
Q1. Ki volt rád a legnagyobb hatással?
Sokan voltak, csak így fejből, hogy párat megemlítsek: Frank Zappa, Errol Garner, Martha Argerich, Vladimir Horowitz, Jeff Beck, és talán King Crimson? A lista sokáig folytatódhatna.
Q2. Mit gondolsz a Yamaha zongorákról?
Szerintem nem szabad elfelejteni, hogy a zongora egy dallamhangszer, ugyanakkor egy ütőhangszer is. Vagyis a lírikus részek és ritmusok nagyon nagy szerepet játszanak a zenémben és a szóló koncertjeim során is, és saját dobosom is én vagyok.
A megfelelő groove hatása alatt könnyebb a Yamaha hangszeren saját hangom megtalálni. A hang fényes és tiszta és így saját hangszínemet is létre tudom hozni. És ez nagyon fontos számomra.
Sok nagyszerű zongoristát hallgatok és keményen gyakorlok minden nap annak érdekében, hogy tovább bővítsem zenei palettámat. A Yamahával tudok kristálytisztán vagy lágy felhangokban gazdagon is megszólalni. Fontos számomra, hogy a hangszerem képes legyen ezeket biztosítani és semmi más nem képes ezt így megvalósítani, mint a Yamaha. Ez a legfontosabb érv, amiért a Yamahát választottam.
A zongora technikus szerepe is nagyon fontos. A zongorával rendszeresen foglalkozni kell, be kell hangolni egy szakember segítségével. Sajnos ez a világon nem mindig történik így.
Egy jó minőségű és karbantartott hangszerrel teljesen szabadon tudok komponálni. Szeretek barátkozni nagyszerű zongorákkal… a zeném tőlük függ.
Q3. Mit jelent számodra a zene vagy a zongora?
Ez az első szerelmem és életem szerelme. Minél többet foglalkozok a zongorával, annál több dolog van, amire rájövök, hogy nem ismerem még, ez egy véget nem érő felfedezés.
Ez nagyon érdekes számomra. Minden zongorának saját személyisége van és lehetőségem van sok hangszerrel találkozni turnéim során.
Egy karbantartott zongorának boldog, kiegyensúlyozott személyisége van, de egy elhanyagolt hangszer szomorú és magányos. Ezért minden alkalommal, amikor egy koncertterembe érek leülök a hangszerhez és ismeretséget kötök vele. Egészen addig játszok rajta, amíg nem érzem úgy, hogy létrejött a kommunikáció és készek vagyunk a közös szereplésre.
Komolyan úgy érzem, hogy a zongora a haverommá válik. Turnék után mint új barátoktól válok el tőlük.
Előfordul, hogy egy szabadtéri koncerten a zongora elég rossz állapotba kerül. Szomorúnak tűnik és ez nekem fáj. De leülök elé és egy-két óra alatt sikerül kihozni belőle azt a csodaszép hangot, amiről tudom, hogy benne rejtőzik.
Q4. Melyek a kedvenc koncert helyszínei?
Csodás emlékeim vannak sok-sok különböző helyszínről és sokféle koncertről.
Például vannak kellemes intim klubok, mint a BlueNote New Yorkban, ahol a közönség nagyon közel van a színpadhoz. Ugyanakkor kedvelem ennek az ellenkezőjét is, amikor óriási szabadtéri fesztiválokon szerepelek, mint a Glastonbury és a Fuji Rock, hatalmas színpadokkal és rengeteg emberrel. A klubokban lehetőségem van a közönség tagjaival kommunikálni, míg a fesztiválokon a kommunikáció a tömeggel és az energiával történik.
Q5. Mit üzen azoknak, akik zongorázni tanulnak?
Minél többet játszol, annál jobb leszel. Ha a zongorázást érzelmi szempontból közelíted, akkor a zongora képes ezt viszonozni. Úgy kell beszélni hozzá, mint ahogyan az emberek szoktak a növényekhez. Szerintem így sokkal jobb zongorista tudok lenni és jobb kapcsolatot tudok kialakítani a hangszeremmel. Amikor jól zongorázom, akkor teljesen elveszítem a kontrolt a zongora és magam között. Úgy érzem, mintha eggyé válnék a hangszeremmel.
Ha különösen elégedett vagyok a játékommal, akkor úgy érzem köszönettel tartozom a zongorámnak. Hangszer nélkül nem tudok zenélni. Mindent a csodálatos hangszerrel történő kapcsolatnak köszönhetek. Te is így gondolod?
